Vágyaink a keserűség árnyékában

 Kategória: önismeret

Annyi mindenre találunk egyértelmű kifogást. A hányattatott gyermekkor vagy egy rossz házasság, zsákutcába futott házasság, ami mind pajzsként oltalmaz minket, elzárva a boldogságtól, a vágyaink teljesülésétől.

Hiszen ki ne emlékezne a gyermekkori felnőttképére, amikor megálmodtuk éjszaka, milyen felnőttekké válunk majd. Szépnek, boldognak láttuk magunkat felnőttként és eszünkbe sem jutott, hogy ez másként lenne. Ezért is vágytunk mihamarabb felnőtté válni, hogy megvalósíthassuk a gyermekkori álmainkat, hogy vágyaink végre akadályok nélkül szárnyalhassanak.

És bizony a gyermeki lélek nem hazudik

Még akkor sem, ha akkor, az a pici lélek nem ismerte a felnőttek akadályait, a nehézségeit, és bizony a sokszor szürke és nehéz életet. A gyermekkori énünk felnőttképe pedig, takarjuk el bármivel is, nagyon tisztán látta mindazt, amire képesek vagyunk.

Épp ezért volt az, hogy ahányszor elesett, mindig felállt. Hogy nem tántoríthatta el semmilyen baleset, és ha elhatároztad, megtanultál járni, bringázni, írni, olvasni, számolni. A kezdetek, melyre képessé váltál, egészen attól, mert eszedbe sem jutott, hogy másként lehetne.

Majd ahogy nőttél, a magad igazságát felváltotta a hazugság, amit nap, mint nap hallottál és te elhitted.   Elhitted, hogy ez van, ezt kell szeretni. Elhitted, hogy nehéz az élet, és jobb már nem lehet. Elhitted, hogy a nők csalfák, a férfiak pedig mindig mást szeretnek majd. Elhitted, hogy túl kevés vagy, vagy a teher, amit önként és boldogan vállaltál túl sok. Elhitted! Ez pedig mind hatással van rád. Rád és a jelenre.

Arra a jelenre, amit most élsz, amelyek akadályok tucatjával nehezítik meg a napjaidat és amely hozzájárulj ahhoz, hogy perceket, napokat, éveket fecsérelj el az életedből.

Hiszen tele van az életed akadályokkal, de ezeket mind legyőzheted, ha átlátod azt az egységet, amiben most élsz. Ha megérted, hogy nem bújhatsz mindig a körülmények mögé, mert eltelik az élet.

Eltelik és rájössz, egész végig hazudtál önmagadnak.

Hazudtál, amikor elhitted mindazt, ami most megkeseríti az életed, és ami megmászhatatlan hegyként tornyosul most előtted. Mert minden jóra változtatható.

Akkor, ha megérted, az élet milliónyi apró szálon fut, melyeknek mindegyikét Te tartod a kezedben. Lehet milliónyi kifogás arra nézve, miért nem váltod valóra az álmaidat, a legfontosabb azonban az, hogy vágyaink mindegyike elvágható.

Mert egyetlen életed van, és ha Te nem éled, ugyan ki tenné meg helyetted? Senki nem hozhat majd döntést az életedről a jelenedről, vagy a holnapodról, mint ahogyan a múltad is tele van olyan döntésekkel, amikor hagytad, hogy a körülmények áldozatává váljanak a céljaid.

A kérdés azonban az, mennyivel tartozol magadnak? Hol maradnak a vágyaink?

Hiszen mindenkiért felelősséget vállalunk. Felelősséget a munkánk, munkatársaink, a családunk és barátaink iránt. De ebben hol maradunk mi és a vágyaink? Hiszen tartozol. Elsősorban önmagadnak.

boldogtalanságszeretetmegvonás