Honnan tudom, ki illik vagy nem illik hozzám

 Kategória: önismeret

Sokakat visszatérően elgondolkodtat a kérdés, hogy vajon vannak-e olyan biztos paraméterek, amelyek összessége garantálja a hosszútávon jól működő párkapcsolatot számunkra. A társadalomban tisztes helye is van ennek a megközelítésnek, hiszen halljuk a szüleinktől, a barátainktól az ítéletet: – Ez a fiú nem illik hozzád, ez a leány nem illik hozzád! Megtanuljuk, hogy a választottunk aszerint, hogy milyen külső-belső jegyeket hordoz, kap egy rostát a külvilágtól, ami alatt vagy átmegy, vagy fennakad. Ez pedig könnyen belső értékké válik akkor, ha nem vagyunk elég tudatosak. Az agyunk egyébként is szeret kategorizálni és címkézni, hogy a Világ dolgai elég jól felismerhetőek és főleg kiszámíthatóak legyenek. Így könnyen rááll a gondolkodásunk arra, hogy legyen egy jó listánk a tökéletesnek hitt partnerhez. Ez összekapcsolódik az illik vagy nem illik idevonatkozó sémáival, és máris úgy hisszük jó helyen vagyunk, pedig csak belecsúsztunk az előítéletek csapdájába.

Belül halljuk is ezeket:

Legyen azonos a családi háttér, legyen azonos az iskolázottság, legyen ilyen, legyen olyan… Biztosan mindenki tud olyan példát felhozni legalább az ismeretségi köréből, ahol lehet érezni a patikamérleg pontosságát a házasságon.

Akkor most nem kell pontosan tudni milyen párt szeretnénk?! Amikor másfelől meg azt halljuk, hogy vizuáljuk, írjuk le és lássuk magunk előtt  a jövendőbelit, mert máskülönben ne csodálkozzunk, ha mindig balul sül el. De érdemes pontosan tudni! Elsősorban minél többet saját magunkról. Aztán különválasztani a sematizált és előítéletekkel tűzdelt listánkat a tényleges belső igényektől. Amik nem ugyanazok a sémák, mint amikor éppen elkezdtük a tiniszerelmeket és a szülők féltésből címkékkel látták el azokat, akik épp megfogták a kezünket azon a héten a suliban. És a belső igényeink sem állandóak. Folyamatosan változunk. A legtöbb kapcsolat pont ezeket a változásokat nem bírja ki. Főleg, amikor párkeresőben vagyunk, a belső igényeinket mind újra kell gondolni, attól függően, hogy hol tartunk éppen az életben.

Azt pedig egy egészséges mértékben ki kell zárni,

hogy mit mond majd az apám, mit gondol az anyám, és mit fognak szólni a barátaim. Mert ők a saját elképzelésük mentén fogják bennünk elültetni a gondolatot: Illik vagy nem illik.

Biztonságban akkor érezhetjük magunkat és a választásunkat, amikor önazonosak vagyunk magunkkal és a kapcsoltunkban is. Az önazonosság egy belső nyugalom. Annak a nyugalma, hogy felelősséget tudunk vállalni a döntéseinkért. Annak a nyugalma, hogy képesek vagyunk szembenézni a hibáinkkal és a gyarlóságainkkal is. Főként pedig, annak a nyugalma, hogy magunkkal is képesek vagyunk jól bánni. Hogy ki illik és ki nem hozzánk azt soha nem egy lista dönti el. Ehhez túl bonyolult a működésünk. Önmagunk ismerete és egy sor olyan kémiai folyamat,- amit mesterségesen előidézni esélyünk sem lenne- biztosíthatja azt a tükröt, amibe jó belenézni. Amibe szerethetőnek látjuk magunkat és magunkhoz illőnek a párunkat.

 

önszeretetgyermekkori traumák