Honnan tudod, ha elég? Tudod?

 Kategória: kapcsolat, önismeret

A legnehezebb feladat, amit az élet csak ránk mérhet, ha feladni kényszerülünk egy kapcsolatot. A mai felgyorsult világban ezt ritkán teszik meg a felek, általában az egyik kihátrál, talál magának „valakit” és robban a bomba. Ilyenkor bizony lesz a sértett fél, persze létrejön a sértő is, és ott a varázslatos harmadik is.

De mi lehet a háttérben?

Nagyon sok esetben azt látjuk, hogy a megcsalás pillanatát megelőzően már évekkel előtte vége a kapcsolatnak. Kihűlt, eltűnt a véd és dac szövetség, sőt, leginkább két idegen figyelhető meg egy helyrajzi szám alatt, de ennél több nem igazán van.

Csak a csend

Amikor nem mondják ki, talán nem is tudatosul, hogy vége, mert a rosszat ugyanúgy meg lehet szokni, mint a jót. Beleszokni a csendbe, a közönybe bizony nem egyik pillanatról a másikra sikerül, sőt.

Az egyiknek mindig jobban fáj

A látszat kapcsolatot már bizony megelőzi a vita, a féltékenység vagy a kétségbeesett pillanatok sokasága, majd utána jön az apátia, a belenyugvás és a láthatatlan depresszió.

És beköszönt a harmadik

Milyen meglepő, hogy ez mindig meglepő. Soha nem tudjuk egykedvűen fogadni, nem tudjuk ugyanolyan beletörődve elfogadni, ahogyan a szerelem kihűlését, sőt mi több, harcolni kezd a megcsalt fél.

Harcol, kiabál, küzd és ismét kétségbeesik.

Talán rájön, hogy mégis szerelmes, vagy csak a sebzett hiúság az, ami ekkora fájdalmat képes okozni?

Mert bizony nagyon sokszor az utóbbi az, ami szerepet játszik. Mert a kapcsolatot, a szerelmet nem a csalás, hanem a csend, a közöny árulta el először. De ezzel sincs baj.

Hiszen van az úgy, számtalanszor, hogy a kapcsolatot nem lehet megmenteni. Elfejlődnek egymás mellett a felek, másként látják majd a világot és egymásra is másként tekintenek majd.

De felismerni ezt és kilépni abból, ami megváltoztathatatlanul működésképtelen, bizony hatalmas bátorságot igényel. Mind a két részről.

A kényszerű egyedüllét először mindig riasztó. A legszebb éveket hisszük kárba vetett időnek és eszünkbe sem jut, hogy igazán élni csak boldogan lehet. A boldogság útja pedig mindig mi magunk vagyunk.

kapcsolati válságtársfüggőség