(H)ARC a szerelemért

 Kategória: kapcsolat, önismeret

Ki ne gondolkodna el az igaz szerelem létezésén? Lesz, aki biztosan tudja már, hogy létezik, és van, aki szorongva gondol arra, vajon megtapasztalja-e majd ebben az életben.

Ma már, azt gondolom nem kell messze mennünk, hogy tudjuk, a szerelem kultuszában élünk. Abban a kultuszban, ahol azt érezzük, a szerelem tiszta tükröt tart elénk, és azok vagyunk, ahogyan mások látnak bennünket. Legfőképp az igaz szerelem.

Ez pedig fájdalmas megtapasztalás lehet.

Egyrészt, ha nincs kialakult képünk önmagunkról, ha megszakadt az én megismerése, hatalmas csapdában találjuk majd magunkat. Miért?

Mert ránk aggatnak majd olyan tulajdonságokat, álmokat, vágyakat és készségeket, melyeket belénk szeretnének látni, mi pedig kapaszkodunk a szerelembe, és mindenképp megfelelni vágyunk. Mert akarjuk. Akarjuk az elismerést, a szeretetet, a megbecsülést. Mindazt az érzést vetítjük ki a másikra, melyek belőlünk hiányoznak.

Mert bizony nem hazugság az a tény, hogy előbb önmagad szeresd meg, és utána jöhet minden és mindenki más.

Ez pedig a legnehezebb feladat, melyet csak kaphatunk az élettől. Tisztában lenni önmagunkkal, a tűrőképességünkkel, és beleesni az énszeretet egészséges, de biztonságot jelentő ölelésébe.

Mert megismerni önmagunkat nem lesz fájdalommentes folyamat.

És tévedés azt gondolni, hogy a megismerés a lefájdalmasabb. Dehogy! A pillanat, amikor rádöbbensz, mennyi helyzetben, mennyi életfeladatban nem ismered magad, bizony milliónyi kikerülhető buktatót is jelent, melybe korábban belesétáltál, holott egyszerűen elkerülhető lett volna.

A pillanat, amikor belesétálsz egy helyzetbe, egy kapcsolatba, mert önigazolást vársz, majd később leesik a tantusz, hogy kényelmetlennek érzed magad benne. Ismerős ugye?

Épp ezért hiszek abban, hogy megéri néha a helyzeteinket messzebbről is megfigyelni. Kívülről. Még akkor is, ha fáj.

Megvizsgálni önmagunkat, az érzéseinket, a félelmeinket, és szembenézni velük. Tudni, kik vagyunk, honnan jöttünk és merre tartunk. Mert enélkül minden, amibe belekezdünk tele lesz hazugságfoszlányokkal.

Így akármennyire próbálunk tiszta lappal indítani, nem fog sikerülni. Mert hiányzik majd az öntisztázás. A folyamat, melynek eredménye az öntudat.

Hiszen tisztában lenni önmagunkkal, értékelni, átértékelni a múltbéli sérelmeinket, kudarcainkat nem csak feladat, de jutalom is. Egy boldog párkapcsolat jutalma, ahol tisztában leszel önmagaddal, a vágyaiddal és azzal, hol a határ. A tiéd és a párod határa.

párkapcsolatkapcsolati válság