Mi a baj a párkapcsolatokkal?

 Kategória: kapcsolat

Amikor valaki el van veszve a saját történetében, akkor első lépésben eltávolítom az aktuális problémájától, és megpróbáljuk tágabban értelmezni a lényeget. Azt szoktam kérni, hogy gondoljuk együtt végig azt az egy-két folyamatosan visszatérő érzést, ami minden párkapcsolat végén megjelent. Mi a közös nevező a különböző személyek ellenére is?

Így fésüljük ki azt a gubancot, amiben már nem látszott, hogy mi a baj velem és mi a baj vele.

A továbbiakban pedig azokkal a szálakkal dolgozunk tovább, ami a saját gyökérből nőtt ki. Mégpedig azért, mert ha valaki igazán más párkapcsolati minőséget akar élni, akkor először is saját magát kell megértenie. Minden tapasztalatom azt mutatja, hogy amikor valaki mély megértéssel lesz maga iránt, az többet nem mutogat ujjal a másikra. A másik hibáztatása pedig sajnos úgy működik, mint egy béklyó. Addig nincs szintlépés-legfeljebb ugyanaz a történet, csak mással – amíg valaki nem vállal felelősséget azokért az eseményekért, amiket saját maga idézett elő a kapcsolatokban. Soha nem az a lényeg, hogy vele, a másikkal mi volt a baj! Azt neki kell helyretenni.

De nagyon fontos tudnunk, hogy nem vagyunk hibásak, csak előidézői az eseményeknek!

A rendszerünk működése, a saját belső elvárásaink, a társadalmi nyomás, a ránk özönlő filteres képek a közösségi médiából mind ott tolakodnak a cselekedeteinkben. Csak úgy tudunk megszabadulni ezektől a hajtóerőktől, ha pontosan ismerjük magunkat és tisztában vagyunk vele, hogy számunkra mi az igazán fontos. Azt is tudnunk kell, hol vannak a rések a pajzsunkon, ahova beférkőznek azok a gondolatok, amik végül repedéseket okoznak a rendszerben. A párkapcsolati problémák a legmélyebb sérüléseink okozói, ha nem látunk rá idejében a miértekre.

De mikor vagyunk elég időben ahhoz, hogy orvosolni tudjuk a pár-bajokat?

Sajnos azt kell mondjam, hogy van amikor már késő. Ezek azok esetek, ahova alattomos módon beitta magát a hallgatás két ember közé. Amikor már nincs a beszélgetésekben tartalom. Amikor olyan távolságra kerül a másik amelyben, abban sem vagyunk biztosak, hogy azokat a szavakat halljuk-e a párunktól, amiket valójában gondol. Amikor már inkább csak használjuk a párkapcsolatunkat valamire, ami nekünk fontos. Vagy annak véljük.

A távolság ebben az esetben magával hozza az egymás mellőli elfejlődésnek egy olyan szakaszát, ahol már nincs közös kapcsolódási pont, legfeljebb egymás mellett élés. Ez a kialakult helyzet annyira nehéz, hogy ha egy olyan pár között alakul ki, akik között esetleg nagy korkülönbség is van, akkor még a megcsalásos esetekből is nagyobb esély van felállni, mint a mesterségesen életben tartott kapcsolatokból. Van, amikor az a legjobb mindenkinek, ha lekapcsoljuk a gépről és esélyt adunk egy újnak. Persze, csak azután, ha a magunk mércéje szerint minden mást megtettünk az ellenkezőjéért, méghozzá közösen, közös akarattal és munkával.

A változtatáshoz, az önmagunkba fektetett munkához biztosan soha nincs késő! Ha a kapcsolat megtartása a cél, ha annak elengedése, ha az új fejezetet akarunk nyitni és a régit bezárni, ez akkor is gyümölcsöző. És nem egy kapcsolati szakaszon múlik, mert ebben nem lehet olyan pont, amikor már menthetetlenül elvész valami. Mert nem veled, nem vele van a baj, hanem azzal, ha nem teszünk magunkért. A párkapcsolati problémák valójában önmagunkról szólnak.

kapcsolatigaz szerelem