Sors (f)ordítás

 Kategória: önfejlesztés, önismeret

Mennyire nagyon bennünk van az érzés, hogy kifordítsuk az életünket a megszokott medréből, hogy végre rátaláljunk önmagunkra és a megtalált, a bennünk megtalált csodát osszuk meg másokkal.

Ma, amikor hazánk az élvonalban van a depressziósok számával, amikor mást sem látunk, csak rosszkedvet, panaszkodást, hogyan álljunk ennek ellen? Hogyan találjuk meg a boldog énképünket, azt, amelyik képes különbséget tenni a kis és nagy baj között, sőt mi több, helyén is kezelje azt.

Hiszen nincs annál fájdalmasabb, mint amikor a szeretett személytől halljuk, már nem az vagy, aki voltál. És fáj, és mardos a tudat, hogy bizony nem az évek múlására gondolnak ilyenkor, nem a ráncra, vagy az ősz hajszálakra, hanem a keserűségre, a lelkünkre rakódott sárra, ami képes volt megmérgezni a jelent és benne a kapcsolatunkat.

Hiszen nem csak az évek képesek észrevétlenül elmenni mellettünk, de az érzelmek is. És bizony, amitől félünk, a fájdalom, az lesz ránk nagyobb hatással, melynek fényében bizony képes eltűnni mindaz a jó, ami velünk történik, vagy bennünk létezik.

Így lehet az, hogy az egykor boldogságtól, optimizmustól csillogó szempár mára megfárad, bezárkózik, és oda lesz a boldogság. Van egy rossz hírem, ha nem változtatsz, így marad minden.

De van egy jó hírem is. Újra lehetsz önfeledt, önmagad és boldog.

Persze legalább ugyanannyi munka lesz ebben, mint ami abban megbújt, hogy elfeledd a boldog éned. Legalább ugyanannyi öröm lesz benne, mint felismerés. Mert újra meg kell ismerned mindazt a szépet és jót, ami egykor büszkén vállaltál és ami ennél is fontosabb, meg kell tanulnod elfogadni és megtanulni önmagadban az elfogadhatatlant.

Hiszen nem üres frázis az, hogy minden belőled indul ki. A boldogság és a boldogtalanság ugyanúgy. De ha tele vagy feszültséggel, el nem fogadással, az élet csak nehezebbé válik. Ennek oka pedig nem más, mint, hogy nem ismered fel a benned lévő erőt, szépséget, mellyel számtalan bajt, melyek ma még megállítanak, de holnap könnyebben veheted.

Ehhez viszont az elhatározás az út. Hogy elhatározd, másként teszel, gondolkodsz önmagadról és a körülötted lévő világról. Hogy elhatározod, újra tanulod önmagad.

Mert nem elég csak megszületni, ismerni, tudni is kell magunkról. Hogy tudjuk, mit nyújthatunk önmagunknak és a társunknak, hiszen így nem bonyolódunk majd felesleges játszmákba. Nem bólintunk majd teljesíthetetlen kérésekre, mert megismerjük a határainkat. És tudjuk, hol van az eddig és nem tovább.

 

 

szerelem